Gyermeknap gyermekáldással

95
Fotó: Rusu Péter

A kolozsvári gyermeknap szervezői csapatának van egy ritka szerencsés születésnaposa. Az életfás anyuka és apuka lassan iskoláskorba érő Rozija egyenesen egy hamisítatlan fesztivállal ünnepli évről évre a születésnapját. Tegnap hétpróbással.

Hol a forró napsugártól, hol a csepegő-csorgó eső elől menekültünk fedezékbe szombaton, s bár az a mintegy félórás kitartó eső éppen a legzsúfoltabb időszakban érkezett, az elmúlt hetekbolond-hideg meteorológiáját tekintve tulajdonképpen szerencsésen alakult a hetedik gyermeknap időjárása. Nagyon drukkoltunk, hogy a behangolás végére a szerencsi Ciráda feje fölött fenyegető kékszürkén dagadozó fellegek tovatűnjenek, s a jelek szerint az újmódi népzene felért egy viharűző kalotaszegi harangszóval. Aztán a zenének is véget vetettek, majd összetakarítgattak és hazamentek a legények és leányok.

Amikor úgy gondoltuk, hogy vége a napnak, és már csak a pihenés maradt, akkor jött az örömsms: 3200 grammjával megszületett Szilamér Félix este 10 órakor. Nem kis teljesítmény: szerda óta erőteljes jelzésekkel készülődik, de aztán – anyukáját nem kis megpróbáltatásnak kitéve – stílusosan kivárta a gyermeknapot. A hírek szerint mindannyian jól vannak – a tehetetlenül gyötrelmes napokat megélt apuka is. Sok örömöt és egészséget a szép kis családnak! Jövőre „szabadságos” babát is ünnepelhetünk hát a nyolcadik gyermeknapon… 🙂

**************************************************************************************************
Fényképek a hetedhét országra szóló hétpróbás gyermeknapról (szervezi az Életfa Családsegítő Egyesület és a Szabadság napilap):

Rohonyi D. Iván fotói

Kiss Gábor fotói

Rusu Péter fotói
**************************************************************************************************

Nagy Johanna (balra), a "plakátrajzoló"
Nagy Johanna (balra), a “plakátrajzoló”
Délutáni bábszínház Demeter Ferivel
Délutáni bábszínház Demeter Ferivel
Bábszínház asszisztenciával
Bábszínház asszisztenciával
Ciráda, Szerencsről
Ciráda, Szerencsről
Ciráda
(Fotók: Kiss Gábor)
Reklámok

Hétköznapi halhatatlanság

Fiatalok és idősek is kíváncsiak a temető titkaira
Fiatalok és idősek is kíváncsiak a temető titkaira

Mindannyian valamiféle halhatatlanságra törekszünk. Nők, férfiak, románok, svédek, görögök. Ültetünk egy fát, írunk egy könyvet, szülünk egy gyermeket. Jeleket hagyunk. Szeretteinknek kopjafákat, síremléket emelünk. Emlékezik rájuk a gyermekük, az unokájuk, esetleg dédunokájuk, aztán már csak a fa, a könyv marad, esetleg pár kép a családi albumban, mit néha fellapoznak utódaink, akikkel soha nem találkozhattunk. No meg a sírkő. Az emberek számára mindig fontos hely volt a temető. Nem véletlenül költöztettek el temetőt, ha építkezés közben sírokra bukkantak valahol, de arra is akadt példa, hogy felhagytak az építéssel azon a helyen. Tisztelet, áhítat, félelemmel vegyes babonaság övezte a néma csontokat. Sírrablás gyalázta néha. A XXI. században már nem vagyunk tekintettel másokra. Ma már csak saját halhatatlanságunk fontos. Pedig lassan mindenki könyvet ír, akármilyen is az, és a környezetvédelem lázában mindenki fát ültet. A másik halhatatlansága jelentéktelen. A másik könyve, a másik fája, gyermeke. Sírköve… Így hát hadd pusztuljon, vesszen, nyoma ne maradjon a gazdátlan csontoknak, semmi se tanúskodjon a sírgyalázásról, azon az egyszer két méteres hanton most kell megépítened a saját halhatatlanságodat, akárki maradványain keresztül. Pedig a halhatatlansághoz – a sajátodhoz is – elengedhetetlen a másik ember törődése: aki elolvassa a könyvedet, nem vágja ki a fádat, szereti-tiszteli a gyermekedet… (A képek rákattintva megnőnek.)


„Sóhajtson egy szivest aki itt el menyen”

Séta a 425 éves Házsongárdi temetőben

Hűs szellő enyhítette verőfényes melegben két, mintegy ötven fős csoport tett vezetett temetőlátogatást pénteken reggel a Házsongárdban, a Kolozsvári Magyar Napok keretében. A több mint négyszáz éves sírkertben Gaal György művelődéstörténész és Gergely Erzsébet, a pusztuló temető sírköveinek-kriptáinak megmentéséért létrehozott Házsongárd Alapítvány igazgatója vezette végig a vegyes korcsoportú, igen érdeklődő társaságot. Bár ezt is tervezték, román nyelvű idegenvezetésre végül nem volt szükség, ugyanis az egyetlen román részvevőnek a társa tolmácsolt. A csoportok néhány kriptába is bemehettek.

A piramis alakú Mauksch-Hintz kripta
A piramis alakú Mauksch-Hintz kripta

Bár a Házsongárdi temetőt műemléknek nyilvánították, furcsa módon a benne található sírkerteket, kriptákat egyenként nem tekintik műemléknek, s ez megpecsételi a sok évszázados, felbecsülhetetlen történelmi, művészeti, eszmei értékű sírok, kripták sorsát, megnehezíti azok megőrzését, tatarozását. A törvény igen korlátozó: sírhelyet csakis elsőfokú rokonnak lehet ajándékozni, végrendelettel, és annak érvényt is kell szerezni. Könnyebbség, hogy ma már a külföldön élők is a hazaiakkal azonos áron válthatják meg a sírokat, régebben ugyanis többezer eurós nagyságrendű összegeket kértek az országon kívül élőktől, így sokan nem váltották ki a családi sírokat. A valamilyen okból ki nem váltott régi sírokat elvileg nem lehetne bérbe adni, ha tehát ilyen sírt igényelnénk, a törvényre hivatkozva elutasítanak. Jó hazai szokás szerint viszont, ha a „megfelelő” személy igényel sírhelyet, megkaphatja, s ezzel együtt többnyire a régi sírkő is eltűnik. Az ilyen esetekről panaszt tett ugyan a Házsongárd Alapítvány, de mindeddig hatástalanul. A mentés érdekében a minisztériumhoz is fordultak már, többszáz sírhely műemlékké nyilvánítását is kérték, eredménytelenül. Addig, amíg a közigazgatás és a politika foglalkozni mer (hajlandó?) ezzel az üggyel, az alapítvány annyit tehet: összegyűjti a menthető sírköveket, tatarozza a sírhelyeket, igyekszik megismertetni a társadalommal e hely és e feladat fontosságát.

Új honfoglalás folyik itt, hiszen státusszimbólummá vált a Házsongárdba temetkezni, lehetőleg út mellé – hangzott el a látogatáson. A „honfoglalók” nemcsak a magyar sírokat nem kímélik: például a neves román író, Agârbiceanu sírjának kerítését nem tudták lefesteni, hiszen alig néhány centiméterre áll tőle az útra épített, szomszédos síremlék kerítése… Akadt már olyan sírkő is, amelyet értelmiségiek kezeiből mentettek ki. Az új sírhelytulajdonosok nem tartják fontosnak a sír előéletét, így például a Zeyk-kriptán ma már csak a román professzor neve szerepel.

„Ma nekem, holnap neked”

Gergely Erzsébet a Jósika Miklós író és Podmaniczky Júlia írónő síremlékét mutatja
Gergely Erzsébet a Jósika Miklós író és Podmaniczky Júlia írónő síremlékét mutatja

Egy vezetett temetői séta jó lépés az ilyen magatartásformák megváltoztatása felé. Pihenő a szemnek-léleknek. Élő történelemlecke, érdekes, változatos, ha mégoly fájdalmas is. Sétánk a lutheránus temetőben kezdődött, itt őrzik a Házsongárd legrégebbi, 1585-ből származó sírkövét, megmosolyogtató felirattal: „Ma nekem, holnap neked.” Mire a politikai rendszer lehetővé tette, és a társadalom oda érett, hogy a temető értékeit menteni próbálja, nagyon sok sírkőnek nyoma veszett. Akikről tudni lehet, hogy valamikor itt sírjuk volt, azok nevét őrzi a Magyar Tudományos Akadémia és a Házsongárd Alapítvány által 2002-ben állított emlékkő.

Eredeti zománc képek a kígyós Bethlen-kriptában
Eredeti zománc képek a kígyós Bethlen-kriptában
Még mindig a kígyós Bethlen-kriptában
Még mindig a kígyós Bethlen-kriptában

A Házsongárdban nyugszik a főtéri templomtorony építője, a repülő kerék feltalálója, és itt áll az I. világháborúban elhunyt kiskatona, Pista sírköve is, amely két világháborút átélt. Itt nyugszik Berde Áron, a Ferenc József Egyetem első rektora, Bartalis János költőnk, Kós Károly író, építész, és a sort még hosszasan folytathatnánk. Az arisztokrata kertben régi magyar nemesi családok nyughelyei sorakoznak, több igen megviselt állapotban. Mikók, Mikesek, Esterházyak, Csákyak, Bánffyak, Wassok, Wesselényiek… Láttuk a nemrég tisztázatlan körülmények között kigyúlt Béldi kriptát, megcsodálhattuk a kígyós Bethlen kripta eredeti zománc képeit. A Bethlen kripta a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen családi sírhely lévén néhány éve megjavíttatták.

"Kék nefelejcs virágzik a tó partján"
"Kék nefelejcs virágzik a tó partján"

Dalszerző arisztokrata, Noé bárkája

Igazi kuriózumok, borzasztó, érdekes, furcsa történetek fűződnek az elhunytakhoz, életükhöz, haláluk körülményeihez. Tört végű oszlopszerű síremléke van Bánffy György arisztokrata nótaszerzőnek, tőle származik a „Kék nefelejcs virágzik a tó partján” kezdetű dal.

A második világháború végén hat embert mészároltak le az oroszok, Óvári Elemér családját.

A Mikó-Rhédey sírbolt
A Mikó-Rhédey sírbolt
Rhédey grófnő carrarai márvány-szobra
Rhédey grófnő carrarai márvány-szobra

A feltételezések szerint az igazi célpont Bánffy Miklós volt, akinek szerelme, Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola az Óvári családdal szemben lakott, így az orosz támadók azt feltételezték, hogy Bánffy Miklós vele együtt az Óvári vacsorán tartózkodik. Egy másik méltánytalanság, hogy a református temetőt Bánffy Miklós adományozta a református egyháznak, a XX. század közepén államosították, ma a család bért fizet a sírhelyért, amelyet valamikor adományozott…

Rhédey Mária carrarai márványból készíttetett egészalakos szobra fekszik az alig 29 esztendősen, gyermekágyban elhunyt grófnő sírján. Férje, gróf Mikó Imre éppen Bécsbe vitte a székelyek kérését, amikor hitvese meghalt, s halálhíre a Bécsben fogott grófhoz csak fél év után jutott el.

Az alapítvány javíttatja az iktári Bethlen-kriptát
Az alapítvány javíttatja az iktári Bethlen-kriptát
A hattyús (libás) Bethlen-kripta
A hattyús (libás) Bethlen-kripta

A református egyház váltotta ki azt a síremléket, amely a temető mentsvára lehetne. A Gergely Erzsébet által „Noé bárkájának” nevezett síremlék a „hattyús” (a családban libásnak nevezett) iktári Bethlen családé volt, annak kihalása után a Bánffyaké lett. Kertjében több sírkövet őriznek már, egyfajta kőtár van alakulóban. Itt olvassuk egy feliraton: „Sóhajtson egy szivest aki itt el menyen”…

A kőtárba mentik a sírköveket
A kőtárba mentik a sírköveket
Kőtömb "Noé bárkájában"
Kőtömb "Noé bárkájában"

A temető nem kínál idegenvezetős látogatást az érdeklődőknek. Segítségünkre lehet Gaal György Tört kövön és porladó kereszten című kötete, de egy házsongárdi sétához vezetőt igényelhetünk Gergely Erzsébettől, a (004)0264-599-376-os telefonszámon.

A kedvezőtlen törvénykezés, a vandalizmus, a nemtörődömség, a mai kor holtakon és sírokon átgázoló magatartása dacára még mindig nagyon sok értéket őriz a Házsongárd. Még nem késő magunkénak érezni és menteni az utánunk érkezőknek.

*

Igaza van a húgomnak: a Házsongárd nem halottakkal van tele, hanem emberekkel, élettel, és fákkal, és történetekkel. Halhatatlanságu(n)khoz nekünk is társaknak kell lennünk.

Gyalogolj 20 km/h-val – csak fotó

A megengedett haladási sebesség óránként húsz kilométer. Ilyenkor “illik” a táblán feltüntetett sebességgel haladni. Nnna, azon a szűk helyen – meg egyébként is… – minden igyekezet és jó szándék ellenére sem sikerült ennyire felgyorsulni. Mondjuk a néni meg sem próbálta, ejnye-bejnye. Biztos nem ismeri a jelzést. Egyszer kénytelenek voltunk kipróbálni: esőben, esernyő és esőkabát nélkül jól kilépve is majd két óra kellett egy tíz kilométeres távhoz. Biztos edzetlenek vagyunk… Arra azért jó a tábla, hogy a szinte egyirányú sikátorrá zsugorított sétányon este ne essünk a gödörbe. A kreszt meg jelzőtábláival együtt hagyjuk az autósokra.

Amúgy a munkálat ismertetéseként kifüggesztett táblán valami olyasféle szerepel, hogy gödörásás… Jaaa, most már minden világos. Eddig azt hittük, valami célja is volt a turkálásnak.

IT-alma a falon

Nem szokványos blogbejegyzés. Feltettem nektek három fotót. Bár talán ingyen reklámot csapok ezzel, de még ezt is megérdemlik, annyira leleményes az ötlet. Azt azért nem árulom el, hogy Kolozsvár melyik utcáján fényképeztem. Könnyen lehet, hogy sokan láttátok már. Tudjátok, hol van? (Kattints rá, s megnő a kép.)