Egy zsák só

október 2, 2017 - 10:57 | Média, Sajtó kategória | Hozzászólás
Címkék: , ,

ujsagkepMegkérdezte kedves bukaresti rádiós kollégám, mit jelent számomra ez a díj. Hirtelen mondtam egysmást, de azóta is keresem, hogy valójában mit is jelent. És ez napról napra bővül. Most éppen valami ilyesmit.

Az újságíró egyetemen két aranybölcsességgel ajándékoztak meg. Az egyik szerint egy újságíróból bármi lehet, feltéve hogy idejében abbahagyja az újságírást. Nos, én ezzel már alaposan elkéstem… A másik azt állítja, hogy akkor lesz egy riport igazán jó és tartalmas, ha megírása előtt a riport szereplőivel elfogyasztunk egy zsák sót. Vagyis annyi időt töltünk együtt, amíg a közösen elköltött reggeli-ebéd-vacsoráinkban elfogy egy zsák só. Ez az, amire a mai száguldó világban és templomegere erdmagyar sajtóban nem futja. Nemhogy egy zsákra, sokszor egy csipetre sincs idő – és mégis van, legalább néha, mert az ellenkezőjébe nem törődöm/törődünk bele.

Nem szokás arról beszélni, hogy főleg az írott sajtóban az erdmagyar újságírók nagy része minimálbérért dolgozik. A lapok csak így tudnak fizetni, és ha napilap, akkor még csak nem is tud elég újságírót foglalkoztatni, hogy a hírversenyt bírja. Így az újságíró tulajdonképpen lót-fut, enyhe túlzással: állandóan dolgozik – néha elfárad, kiábrándul, kiég, elmenekül, vagy megrögzött szenvedélyességgel tovább folytatja. Ráadásul a nyomtatott sajtó a klasszikus értelemben vett hírversenyt úgysem nyerheti meg, hiszen amit ma olvashatunk a lapokban, az tegnap történt és az éjjel nyomtatták. Mindezt már mindenki látta tegnap este a tévékben, hát akkor újságot már minek vásároljanak, ha a kábeltévét úgyis „muszáj”, merthogy az kell – a legtöbben így gondolják, és mivel az emberek többségét amúgy sem veti fel a pénz, inkább megspórolják azt a 30-40-50 lejt havonta, amit az újságbérlet jelentene.

A kábeltévé hozzá tartozik az életünkhöz. A napilap járatása nem. 1989 előtt kötelező volt előfizetni az újságra, pedig mindenki tudta, hogy csak a kommunista hazugságok vannak benne, némi „fertőzetlen” sport, néha egy-egy hangulatos jegyzet, tű fokán átcsúszott életszagú tudósítás, és üzenetek azok számára, akik a sorok között is tudtak olvasni. Valódi híreket, amelyek rólunk szólnak, közvetlen környezetünkről, csak keveset lehetett olvasni a helyi, regionális lapokban. Erről a ránk erőltetett álsajtóról aztán nagyon könnyű volt lemondani a felszabadulás után, egyébként is az üzletek megteltek áruval, annyi mindenre kellett a pénz…! A finnországi svédek átlagosan két lapot járatnak. Pedig ott is vannak tévék, rádiók, hírverseny. Igaz, az erőltetett hazug szakasz kimaradt. És természetesen más az életszínvonal.

A helyi magyar napilap messze nemcsak a hírekről szól. Olvasmányt is kínál. Hol jobbat, hol kevésbé sikerültet. Néha olyan témában, ami téged hidegen hagy, de roppantul érdekli a barátodat, olykor nem értesz egyet a leírtakkal, de természetesként elfogadod (vagy nem), hogy ugyanazt a jelenséget két ember nem látja egyformán, két újságíró sem, még ha egyazon lapnál dolgozik is, akár független az az újság, akár tudvalevő, hogy milyen csoportok mozgatják. De a jó helyi magyar napilap (és mifelénk is van ilyen!) mindig rólad is szól. A szüleidről, a gyerekedről, a színészeidről, a szülőfaludról, a városról, az iskoláidról, a mesterségedről, tanáraidról, könyveidről, a kedvenc boltod pénztárosáról, a közeli játszótérről, a cipészről, akinél te is javíttatod a lábbelidet, a sétatéri öreg fáról, a múltadról-jelenedről és néha a jövődről – hírekben és interjúkban, vezércikkekben, jegyzetekben, visszaemlékezésekben, riportokban.

A cikkeket elég sokan olvassák, látják azok közül is, akik nem járatják, esetleg más formában sem támogatják a napilapjukat (esetleg nem is érzik a magukénak). Olvassák számítógépen, telefonon a honlapokra feltöltött írásokat. Ritkán hozzászólnak, néha vitatkoznak, szidják, dicsérik, esetleg megosztják, tetszikelik, de az olvasók táborát mi, újságírók mindig inkább csak sejthetjük. A díj és a tőletek érkező gratulációk főleg ezt jelenti. Hogy olvastok. Hogy érdekel, hogyan ír az egyik újság és a másik újság, az egyik szerző vagy a másik, akár ugyanarról a témáról. Akkor is érdekel, ha itt éltek, ahol a napilap megjelenik, vagy csak valamikor éltetek itt és a diákévek után hazatértetek, esetleg kivándoroltatok. Mert ha alaposan megnézed, a helyi napilap egy kicsit mindig olyan, mint amikor szembejön veled az életed. Mint a minap az operabemutatón, ahol ott ülsz egy sorban a védőnénivel, aki gyerekkorodban neked és annakidején a ma már szinte nagykorú fiadnak is beadta az injekciókat, a szünetben összefutsz Kukus óvónénivel, aki már nehezen tudna barackot nyomni a fiad fejére, a színpadon felfedezed kedves ismerőseid frissen leszerződött lányát, és amikor a harmadik felvonás előtt elhelyezkedve éppen arról beszélgettek, honnan ismeritek az egyik főszereplőt, megilletődött büszkeséggel fordul oda az előtted ülő idegen kissrác, és azt mondja: „a testvérem”, aztán a közelben ülő rokonsággal együtt kideríted, hogy a Bogáncsban néptáncoltak együtt a „gyerekek”. Mint a könyvbemutatón, ahova együtt érkezel az időtől egyre apróbb tanító néniddel. Mint az utcán, ahol negyedórával előbb kell elindulnod, hogy biztosan időben érkezz, és közben szót válthass a szembejövő ismerősökkel. Néha jó híreket mondanak, néha tragédiákról hallasz, örülsz, bosszankodsz, cipeled a saját fájdalmad, máskor ünnepelsz, dühös vagy, nosztalgiázol.

Mert a helyi napilapot olvasni egy kicsit olyan, mint amikor hazatérsz. Talán most éppen foltos a kályha, összeszid az anyád, mert már megint szertehagytad a szennyest, csenget a villanyórás, senki se vett kenyeret, kiborít a gyereked, megölel a párod, kölcsönadod a befőző fazekat a szomszédnak, verőfényes szombaton kényelmesen letelepedve megkávézol és mesélgettek a cimboráddal. Otthon vagy. Bárhol is lennél.

Reklámok

Hozzászólás »

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.
Entries és hozzászólás feeds.

%d blogger ezt kedveli: