Sajt lekvárral – A Villa Negra titka

január 9, 2017 - 12:27 | színpad, Vélemény kategória | Hozzászólás
Címkék: , , ,

villanegravagottAmikor először jöttél haza azzal, hogy a dánok áfonyalekvárt kennek a sajtra (ami minél büdösebb, annál jobb), nevettem hitetlenkedve. Áfonyalekvárt. Sajtra. És te kipróbáltad? És még szereted is??! Valahogy ilyen A Villa Negra titka.

Van aki rajong érte, van aki utálja. És mindenkinek igaza van. Van, aki meg nem kóstolná a világért sem, más megkóstolja, és meg is bánja, netán köszöni, örökre elég volt, s van, aki újra és újra fogyasztaná. Ugyan, kérem? Ezt az összevisszaságot? Ezt az oltári baromságot? A sajtot hagymával kell enni vagy paradicsommal és sóval, nem cukorral, punktum! Miért nem eszik egyenesen tejszínhabos csokitortával? Méghogy rock és lakodalmas, Guns N’ Roses és csárdáskirálynő egyszerre? Pedig a magyar opera villa negrájában még olyanabbak is vannak.

Rizikós vállalkozás: minden, tényleg MINDEN korosztály kedvenc zenéjéből találunk benne, rajzfilmtől a filmig és a kávéházi romantikusig. Pedig a mai néző(k jórésze) eléggé egoista – minden előadásban csakis azt akarja látni, hallani, amivel egyetért, ami megegyezik a véleményével, az ízlésével, a világfelfogásával (a „milyével”…?). Nincs tolerancia, nincs kíváncsiság (a kivételek persze erősítik a szabályt).

Fúúj, ha nem pont olyan a szilveszteri kabaré, mint amilyenre vártunk. Mit? Hogy honnan veszem, hogy kabaré? Hát a plakáton írta. Hogy ott nem azt írja, hanem: szilveszteri előadás? Ja, persze, tehát kabaré, jól mondom. Talán nem is a figyelmetlen nézővel van a gond, csak a vágyait vélte leolvasni a plakátról, hiszen már úgy kiéhezett egy igazi könnycsordulós, arc- és rekeszizom görcsöltető kabaréra, vígjátékra – de nem is feltétlenül az operával, aki hozta a magáét, sok énekkel, dallal, nótával.

No, azért nem kell megijedni, poénok vannak, még ha nem is csattan(hat)nak akkorát, mint Hofi sziporkái az áthallásos átkosban, újév-hangulatnak pezsgő is van, koccintás, karakterek, néhol már-már önmaguk paródiáit hozzák a színpadon. Farkas Lorándot nagyon szerettem (mint amúgy a jó színészeket szoktam az énekes szerepekben is), Peti Tamás Ottó „akcjentusa nyjemcsak” Mányoki Máriát hódította meg, akinek nagy pirospont a szerelmes daláért (ráadásul egyik kedvencemet énekelte), és akadtak még libabőrhangok. A dalokat, na azokat aztán jól meg- és összevisszaválogatták :), de tényleg, tiszta őrület 🙂 :), szív- és könnyfacsaróak vagy talpcsiklandozóan pörgősek – a környékünkön valaki(k)nek igencsak dobogott a lába. Az már igaz, jobb, ha a villa negra után buliba megy az ember. Éppen csak annyit kapunk a kedvenc slágerekből, hogy alig várjuk, később a pont nekünk való társasággal már kizárólag a kedvenceinkre rophassuk a szilveszteri mulatságban. A villa negrában éppen ott tart a buli, amikor tudod, csak cseppet spicces a társaság, a gátlások már kezdenek szertefoszlani, a táncparketten előtünedeznek a hamisítatlan bolondozók, akiktől olyan jó fűszeres lesz az az éjszaka, s ha nem vigyázol, csak még húsz perc és egy túl gyorsan repetázott sör, s másnap foghatod a fejed visszanézve a videókat…

Abban az évben tíz kiló áfonyából főztem lekvárt. És tényleg ínycsiklandozó sajttal. Minél csípősebb és orrfacsaróbb. Még ha nem is kérek belőle napi háromszor.

Advertisements

Hozzászólás »

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.
Entries és hozzászólás feeds.

%d blogger ezt kedveli: