Blanka és a Donát negyedi strand

június 12, 2015 - 07:13 | Uncategorized kategória | Hozzászólás
Címkék:

way

Mindig bosszankodunk, ha magyar közszereplők tévednek. Na nem mintha mi, magyarok tévedhetetleneknek képzelnénk magunkat, de kisebbségi sorsban ahhoz szoktunk hozzá, hogy méltánytalanul bántanak, úgy, hogy nem érdemeltük, és ezt lehet büszkén is viselni. Az erősen rosszul esik, amikor viszont megérdemeljük a kritikát, amikor szégyenkezünk a többségi társadalom előtt. Emiatt vettük úgy szívre a Péter Tünde esetét is, amikor a román közvélemény, sajtó harsogott a csúfondáros megjegyzésektől: naháááát, a magyarok is csalnak, lopnak…?

Így aztán ha látjuk is egymás tévedéseit, házinyúlra nem lövünk, a magunk fajtáját nem bántjuk. Legfeljebb felhívjuk a figyelmét a tévedésére abban bízva, hogy még idejében kijavítja, és legközelebb körültekintőbb-felkészültebb-igényesebb lesz. Ám van, amikor nem lesz. Sőt úgy viselkedik, mintha nem mindannyian egy malomban őrölnénk.

Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa. Mindnyájunkban dagadozott a büszkeség, hogy évekkel ezelőtt magyarok (a mára multikulturálissá lett Share szövetség) kezdeményezték, küzdötték meg a számtalan harcot, míg a megfelelő lobbival sikerre tornászták az ügyet. Nagy bizakodással tekintettünk 2015-re. Most aztán meg tudjuk mutatni, hogyan dolgoznak a magyarok, hogy operatívak vagyunk és igényesek a munkánkban is, milyen értékeket őrzünk, milyen elképzeléseik vannak egy igazán többnemzetiségű városról. Végre olyan projektben mutathatjuk meg magunkat Kolozsváron, amely joggal tarthat számot a románság érdeklődésére, ahova biztosan százával, ezrével megy el a helyi román lakosság, sokan azok közül is, akik még véletlenül sem jönnének el például a Kolozsvári Magyar Napokra. Így végre a magyarokról talán lebomlik az a valótlan mumus kép, amit sokan annyira igyekeznek rápingálni. Végre fény gyulladhat a szekrényben, és kiderül, hogy nincs is mumus, csak csinos ruhák, a titokzatos zajok forrása pedig csupán a szú. Nincs mumus a gardróbban, nincsenek szörnyek az ágy alatt. Tehát nem kell félni, indokolatlan, gyerekes. Sajnos hamar csalódnunk kellett.

A többnyelvűségi kísérlet már az ifjúsági fővároskodás előestéjén megbukott. Foltozgattuk, persze, a magyar közösség meghatározó személyiségei is nagyon igyekeztek ezt korrigálni, mindenki tiltakozott és kiállt, és küzdött. Hosszas huzavona után valamelyes siker végül született, de a rossz szájíz maradt. A város bejáratához előbb-utóbb csak kikerült a nagy plakát a kicsi Kolozsvárral, de az utóbbi 25 év közhangulatát tekintve még ez is siker. Még ha felemás is. Mi legalább tudjuk, hogy ott olvasható, mást pedig nem zavar, mert ejsze észre sem veszi az apróbetűs részt. Az autóbuszok ablakaira a magyar költőktől-íróktól származó idézetek természetesen csak egy héttel a többi után kerültek ki, és érdeklődésünkre sokáig nem is tudták közölni, pontosan mikor jelennek meg, mely járatokon, illetve kiket idéznek majd. Míg a helységnévnél a közhangulat okolható, addig a verssorok ellen nem is volt tiltakozás, csak sejthetjük, hogy jogos logisztikai okok késleltették a magyar csapatot ezek elkészítésében. Az a bizonyos honlap is tiszta kacagás volt, ha nem sírtunk volna inkább miatta: kolozsvári helyi közösségként csak kettő szerepelt, a román és a pataréti cigány, a város történetében pedig egy több évszázados lyukkal jutottunk a római Napocától egyenesen az újkorba. Még erre is jött valami szerencsétlen mosakodás – az is elhangzott, hogy nem találtak fordítót! :)))) A helyzet alighanem egyszerűbb: a magyar csapatnak fogalma se volt, mi készül azon a honlapon. Amint a hiányosságból cikket írtunk, azonnal önkéntesként jelentkezett az RMDSZ, hogy megoldja a fordítást, tartalom gyártást. Biztos aznap reggel alakult ez az RMDSZ izé, hogy a fővárososok nem is tudtak róla… És (hely)történészek, tolmácsok, egyetem sincs Kolozsváron… Igaz, így még csak pénzt sem kell költeni fordítóra, szakemberre.

Az már határozottan jól sikerült, amikor a városnapok alkalmával a Főtéren egyforma nagy betűket hordoztak a fiatalok, amelyekből Cluj és Kolozsvár is kikerekedett. Ráadásul egy-két elégedetlenkedő hozzászólás mellett örömmel olvashattuk az esemény közösségi oldalán románok korrekt véleményét, amelyek arról szólnak, hogy a magyarok a városhoz tartoznak, és Kolozsvárnak is helye van Kolozsváron. Lehet, hogy javíthatatlan vagyok, de én azért még hiszem, hogy ez az egész próbálkozás segít a magyarság helyesebb megítélésében.

Az ifjúsági fővárosnak magyar sajtóosztálya is van. Ami az ilyen általános, nagy horderejű eseményeknek Kolozsváron nem szokott lenni. A helyi magyar sajtó román nyelvű közleményekkel dolgozik. A Szabadságnál egy kortynyi friss levegőként tekintettünk a főváros magyar közleményei elé. Még ha a román nyelvűeknél később is érkeztek. Még ha a román nyelvűeknek ellentmondtak is. Amikor megesett az első, a második, a harmadik lényeges hiba, telefonáltunk, kérdeztünk, javítottunk, ők szabadkoztak, néha kínosan magyarázkodtak, esetleg helyesbítettek, jó sokára Ferencz Blanka kommunikációs koordinátor újraküldte a közleményt. De a hibák fél év alatt csak nem szűntek meg, most pedig már csak hülye nagyiknak kijáró hangsúllyal megköszönik az észrevételt, és javítás nem történik.

Így kerül a Donát negyedi repülőhíd és a közeli nagy játszótér közötti folyópartra szervezett hatalmas beach parti a magyar nyelvű közlemény szerint a Donát negyedi strandra. És ott is marad, hiába jeleztük, hogy ez mégse jó így, a Donát negyedi strand a Cora mellett van. A magyar nyelvű közleményben még google térkép sincs, mint a románban, hogy segítsen az eligazodásban.

Egy teljesen új helyszínt is kitalálnak, ez a Livingroom 9. Talán a kolozsvári Livingroom utca 9. szám vagy mi a szösz. Mit számít, hogy ilyen utca nincs is, a Livingroom egy színházi beszélgetéssorozat elnevezése, a szám pedig azt jelzi, hogy hányadiknál tartunk éppen. Szerencsére két sorral később végül mégis közlik a beszélgetés – pardon, nyilvános vita, hogy a közleménynél maradjunk – tényleges helyszínét. Érdemes elmenni, mert az esemény „fő célja beavatni a közönséget a színház világának a kulisszáiba”… A titkokról pedig majd mélyen hallgatnak…

Bármennyit is költsenek erre az európai fővároshoz összeszedett milliókból, a sajtónak nem sok haszna van a magyar nyelvű közleményekből. De a románság ezeket úgysem olvassa, úgyhogy spongyát rá, legyen akármilyen, csak magyar legyen.

Aki szeretne részt venni a június 20-ai rendezvényen, amit igazán változatosra és érdekesre hoztak össze, és sok magyar nyelvű programja is van, azért mégse a Donát negyedi strandra menjen. Mi pedig nem akarjuk bolondítani a Szabadság olvasóit a magyar sajtóosztály megbízhatatlan értesítéseivel, így sajnos alighanem kénytelenek leszünk megmaradni a román nyelvű közleményeknél.

Működteti a WordPress.com.
Entries és hozzászólás feeds.