Hálapénz és államkassza

április 27, 2014 - 18:05 | Egészség kategória | Hozzászólás
Címkék:

lazarHosszú évtizedek óta fekélyesedő tályogot szakított fel a bukaresti égéssebészeti botrány. De még mindig csak a felszínt kapirgáljuk. És ezúttal sem jutunk mélyebbre.

Basescu persze kampányol, és együttérzéssel most már a legmagasabb szinten bevállalja, mert ez olyan jólesik a hazai egészségügyben megkeseredett egyszeri állampolgár lelkének: a bukaresti eset nem elszigetelt, hanem általánosan jellemző a hazai egészségügyre. Pedig nyílt titkok ezek, és nem egy hazai filmrendező is kipellengérezte már (Lazarescu úr halála, Carmen). Persze, felháborodottan fikciónak lehet minősíteni, hazugságnak, mint annakidején a szeméttelepi életről árulkodó Dallas Pashamendét, amiről annyit lehetett talkshowozni a román tévékben.

De miről is van szó? A helyzet úgy néz ki, hogy szépészeti műtéteket végeztek a doktorok, egy kis – pár száztól akár többezer euróig terjedő – hálapénzért, aztán az arcfelvarrásból a biztosítópénztárhoz kerülő okmányokban a mellett ért ütés miatt szükséges műtét lett, mert ezt a biztosító is megtéríti. Így a kórház is jól jár, és az elszámolásból jut fogyóanyagokra, a betegeknek talán már nem kell maguknak bevinni mindent a kötszertől a fájdalomcsillapítóig. Az ügyfél is jól jár, mert a piaci árnál lényegesen kevesebbet fizet egy plasztikai műtétért. Ráadásul ezek az egyébként bizonyára tehetséges doktorok ennyi pénzért – mert nem a pár száz eurós nevetséges fizetésükért – itthon maradtak, és néha valós sürgősségi beavatkozásokat is végeznek „mezei” betegeken.

Több tucatnyi orvosnál házkutatást tartottak, tízet bekísértek, közülük három végül előzetesbe került. Kicsit azért a rosszullét kerülgetett: összesen több mint félmillió – igen, 500 000 – eurót találtak az ügyészek: vagyis 2.200.000 lejt, vagy régi pénzben 22.000.000.000 lejt. Ha elég sokáig tologatják a nyugdíjkorhatárt, akkor sem sikerül majd egész életemben összesen ennyi pénzt összekeresni, a családommal együtt…

Hol van hát a baj…? A felsoroltak – az orvos fizetése, a kórház csődje, a beteg zsebe – mind mellékesek. A hálapénz csak puszta porhintés, hogy szörnyülködjön a nép és elégtételt kapjon minden eurónyi hálapénzért, amit életében adnia kellett. Az államnak csak az fáj, hogy a zsebét érte kár. Az államnak az nem fáj, hogy a sebész kiüzen a műtőből az aggódó rokonságnak: bonyolultabb a műtét, összevarrjuk, vagy…? Az államnak nem fáj sehol, hogy az itthon műthetetlenek és menthetetlenek hónapokig kell kuncsorogjanak hivatali ajtók előtt mindenféle igazolásért, csakhogy külföldön drágán megfizethessék saját zsebükből a mégiscsak elvégezhető életmentő beavatkozást. Az államnak az sem fáj, hogy a féllábúnak évente kell jelentkeznie a bizottság előtt igazolni, hogy tényleg megérdemli azt a rokkantnyugdíjat. Az sem fáj, hogy egyes kórházakban, egyes orvosok az emberi méltóságot nemlétezőnek tekintik, sorra megaláznak, és pofázni nem mersz, mert lehet, hogy az életeddel játszol. Nem érdekli az államot, hogy ismerős ismerőseit kell megkeresned, ha nem akarsz hónapokig várni egy-egy kezelésre (ha közben kimúlsz, az állam mekkorát spórolt rajtad!), hogy a zsebedbe kell nyúlnod, ha semmire nem mész az ingyenes küldőpapíroddal és recepteddel, mert ötödikén „nu mai avem fonduri”.

Meggyőződésem, hogy az orvosok is rendes emberek, családdal, szerettekkel, örömökkel, problémákkal. Azok is, akiket most lecsuktak. Csak boldogulni akartak egy felfordult országban, lehetetlen élethelyzetben, ahogy lehet. A csavargyáros csavarokat csempész haza, a tejgyáros sajtot, a húsgyári munkás egy kis felvágottat, az orvos leginkább hálapénzt.

Most lehull majd néhány fej, akad pár orvos, akinek aztán ettől inába száll a bátorsága, lesznek páran, akik ezután még az engedélyezett műtétekkel is fukarul bánnak, hiába indokolt, nem merik felírni, elvégezni. Aztán egyszer csak elmúlik ez is. A betegek pedig járhatják tovább a hazai egészségügyi rendszer ördögi köreit, míg meg nem halnak.

Működteti a WordPress.com.
Entries és hozzászólás feeds.