szeptember tizenötünk

július 23, 2011 - 22:06 | Uncategorized kategória | 11 hozzászólás
Címkék: , , ,

 

Ballagáskor, 1988-ban

Ballagáskor, 1988-ban

Ősszel találkoztunk először, ötvennél is többen. Szeptember. Ott zsúfolódtunk össze a padokban, hármasával. Egy méter húszban három

irka, három fa tolltartó, három buksifej. Micsoda vonalak és görbék születhettek abban a néhány közös hétben… Becsengettek.

Elosztottak aztán, kétfelé. Még a tornateremből is osztályterem lett abban az évben. Pontosan hét osztályra való elsős kezdte meg akkor a tanulást. A magyar osztályok szokás szerint az utolsó betűket kapták, így lettünk mi az F és a G. Biztos megvolt a jól megideologizált oka annak, amiért aztán két évvel később úgy döntöttek, sok az a két magyar osztály, legyen mégis csak egy, s kitalálták az utcák szerinti besorolás indokát. A majdnem hatvan nebulóból sok elégedetlenkedéssel és vitával jó tucatnyit elküldtek más iskolába, mindamellett, hogy ez közelebb esett a lakóhelyükhöz. Így maradt aztán egyetlen 39-es (!) létszámú harmadik osztály, később voltunk 48-an is. A nyolcadikat sem sokkal kevesebben fejeztük be, pompás tanárokkal. Aztán szétszóródtunk. Véglegesebb búcsú volt ez, ballagási kártya, tabló nélkül, a csoportos viszontlátás előrevetített reménye nélkül. Az átkos utolsó évtizedét írtuk akkor.

Az 1979-esek első napja – egy évvel később mi nemcsak első nap ültünk így

Az 1979-esek első napja – egy évvel később mi nemcsak első nap ültünk így

Eltelt harminc év az első ötvenes nap óta. (Emlékeztek, akkor milyen öregeknek láttuk a harmincasokat…? 🙂 ) És egyszer csak egymástól függetlenül itt is, ott is megszületett a viszontlátás iránti vágyakozás. S mert majdhogynem negyvenesen azért még tartja magát a hit, hogy számunkra nincs lehetetlen, s mert a mi korunkban már megvan a lehetetlent is legyőzni képes türelmes akarat, eldöntöttük, hogy becsengetünk az F és a G osztálynak. Több hónapnyi kutakodás, a gyűlölt iwiw, a sokáig kerülgetett facebook, emailek, telefonszámok, egyeztetések, sms-ek, táblázatok, névsorok, és így lett a helyszín Mákófalva, fantasztikus házigazdánkkal, Steve-vel, akiről azokon a bizonyos ötvenes napokon ki gondolta volna, hogy e gyerekből pap lesz, de most akárki meglássa, predesztináltnak veszi: mi is lehetett volna egyéb??! Nem kisestélyis találkozó ez. Társakkal-gyermekekkel összegyűltünk egy túlzsúfolt osztálynyian. Szakács, óvónő, fogorvos, tévéjavító, kőműves, egyetemi tanár, vegyész, eladó, szakmunkás. Szarkalábak, fejünkön a tél dere. Fekete-fehér képeket kapkodtunk el egymás kezéből, felismertük az elmosódott arcokat, felidéztük a régi barátságokat, szárnypróbálgató-félresikerült majdnem-szerelmeket, a bűnös napot, amikor a földszinti ablakon át távoztunk a bezártságból és rajtakaptak, a színdarabot, amikor a királyfi levetkőzi a medvebőrt, a tornaórát az erdő hűvösében, a mindennapi Fát, amit akkor sem tudtunk megmenteni a kivágástól, ha lekapartuk róla az erdész egyértelmű jelét, Elemér reszket a bokorját, Erwin tücskeit-bogarait, Ricsi szabadalmaztatásra érdemes puskáját, a tanító néni már alig működő legendás óráját, amit az alkalomra most is nyakába tett… Hiányzók, ti is ott voltatok velünk. És az örök hiányzók is…

No, de még mindig nagyon sok a dolgunk: az idén otthon maradtak a búcsúzáskor telefirkált pionírnyakkendők, a többi fénykép, a ballagási szalagok, az emlékfüzetek, és Ildi, a szamárinduló is elmaradt! Készüljetek 🙂

…1980-ban találkoztunk először, ötvennél is többen. Egy kolozsvári lakótelepi iskolában. A végállomásnál, a bükki erdő tövében. Az iskolába később rendőrség költözött. Ma tévéstúdió. Sic transit… life, unexpected. A lényeg bennünk él.

Reklámok

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.
Entries és hozzászólás feeds.