Gyertya vagy lámpafény?

március 27, 2010 - 18:57 | Környezetvédelem kategória | 9 hozzászólás
Címkék: , , , , , ,

Gyertya a hóban

Gyertya a hóban

A világon mindent meg lehet magyarázni, és mindennek az ellenkezőjét is – erre fiatal, kezdő anyaként döbbentem rá. Banális ügy, a gyermekgondozás kapcsán jutottam erre az egetrengető felismerésre, amikor körülöttem mindenki kétségtelenül jóindulatból a legkiválóbb tanácsokkal látott el. Aztán másnap másvalaki pontosan az ellenkezőjét javasolta. Természetesen mindkét vélemény alaposan indokolt, érvekkel alátámasztott. Azóta ez a meggyőződésem mit sem változott, inkább csak általánosságban minden más területre kiterjedt.

A rendelkezésre álló sok tudományos ismeretterjesztő tévécsatorna ontja a rengeteg információt. Ha ma már nem is hiszünk el a tévének mindent, a tudományos adókon sugárzott műsorok a scifitől igencsak távolállónak látszanak, minden kijelentést szinte iskolás szinten magyaráznak, indokolnak nagytudású szakemberek. Meg hát a dokumentumfilm eleve azt jelenti, hogy csupa iratokkal, fizika törvényekkel, leletekkel stb. igazolható, hiteles tényeket közöl.

Igen divatos téma a környezetvédelem napjainkban. Egyrészt abból a természetes, már-már biológiai igényből fakadóan, hogy az ember szeme-lelke keresi, óhajtja maga körül a háborítatlan zöldet. Aztán – bár embertársainkkal szembeni toleranciaszintünket tekintve még bőven van fejlődnivalónk – az állatvilágot már szeretnénk megőrizni eredeti egyensúlyállapotában, a fajok teljes változatosságában. És elkezdtük gyűlölni a konzumvilágot, amely ész nélkül halássza ki az óceánok-tengerek halait, belemossa a hullámokba a kőolajtartályokat, miközben többszáz állatfajt a kihalás veszélye fenyeget. Az okokat és megközelítéseket hosszan sorolhatnánk még. Az oly nemes küzdelem a harmadik évezredre egész üzletággá fejlődött. Játékfilmek és dokumentumfilmek ezrei taglalják a témát. Még Bill Gates is környezetfilmet forgatott. Nem csoda, hogy lassan hallani már a mítoszromboló hangokat is.

Tudósok mondják el a dokumentumfilmekben, hogy az éghajlat felmelegedéséért nem az ember által termelt gázok felhalmozása felelős. Elmondják, hogy a Föld életében évmilliókkal ezelőtt is voltak időszakok, amikor a széndioxid és társainak koncentrációja a légkörben a jelenleginél sokkal magasabb értékeket ért el. Nem igaz tehát, hogy ha közszállítással vagy biciklivel utazunk személyautó helyett, akkor megóvjuk a bolygót a felmelegedéstől. Afrikai államférfi sokkol: a fekete kontinens lakóinak világszerte sajnálkozva emlegetett sorsa azért oly sanyarú még mindig, mert a környezetvédők (!) „érintetlenül” szeretnék megőrizni legalább azt a világot. Ezért nem épülhet vasút, így fejlődés sincs, és ezért nélkülözik oly sok százmillióan a villanyáram áldásait.

Szentségtörés épp a Föld órája közeledtével ilyet állítani, de e tudósok szerint a villanyárammal történő spórolás is csak szemfényvesztés, a lakosság pénzére áhítozó nagyvállalatok fogása. Magyarázatuk valahogy így szól: bár előállítása nem oly költséges, a profitszerzés lényeges a villanyáram esetében is, így a fogyasztói ár nem csekély. Ám a végtelenségig nem drágítható az áram, csak annyira, hogy ha nehezen is, de a lakosság még kifizethesse a számlát. Az emberek életritmusuk szerint általában megállapodnak egy bizonyos állandó mennyiségű áram elfogyasztásánál, amit nem egyszerű szűkíteni. Ha a szolgáltatás egyszerűen csak drágul, kifizethetetlenné válik a számla, általános elégedetlenséget, nem kívánt társadalmi-politikai zavargásokat kiváltva. Ha viszont kellő hangsúllyal sulykolják az elmékbe a környezetvédelem, a bolygó védelmének fontosságát, azt, hogy spórolnunk kell a villanyárammal, akkor a lakosság tudatosabb fogyasztóvá válik. Többször felveszi ugyanazt a ruhadarabot, kisebb fogyasztású háztartási gépeket vásárol, a tévé-számítógép kis piros lámpáját is kikapcsolja éjszakára, így hónap végére az elégedett környezetbarát büszkén nyugtázhatja: csökkent az áramfogyasztása. A számlája nem… mégsem elégedetlenkedik látványosan senki, megszokta mindenki, hogy nagyjából ekkora összeget fizet. Ja, hogy azért most éppen kevesebbet kapott…? Talán fel sem tűnik. Közben ugyanis még megemelték egy kicsit a villanyáram árát. Óvatosan csak épp annyira, hogy a spórolós lakosság kifizethesse a számlát.

És akkor most az egyszeri ember ugyan kinek, melyik tudományosan igazolt elméletnek higgyen…?!?!

Egy vicc jut eszembe (Magdi, köszi!). Az idős házaspár meghal, feljutnak a mennybe, ott az égiek rámutatnak egy tengerparti házra, a pálmafák árnyékában: „Ezután itt lakhattok, gond nélkül, az idők végezetéig!”. Erre a bácsika odaszól az anyókának: „Látod, már húsz éve itt lehetnénk, ha nem ragaszkodtál volna hozzá, hogy egészségesen étkezzünk…”

Biztos, ami biztos: az utolsó sorokat aksiról működő laptopon írom, sötétben… Néhány perce elkezdődött a Föld órája, amikor egy kerek óráig áramtalanságra szólították fel a világot. Számla ide vagy oda, azért az a gyertyafényes családi együttlét vagy főtéri civil kezdeményezés sem kutya – ha illúziókat már nem is, de – amire igazán szükségünk van – egy kis egymásra figyelő időt ajándékoz számunkra.

Reklámok

IT-alma a falon

március 14, 2010 - 08:58 | Fotók, IT kategória | 9 hozzászólás
Címkék: , , , , , ,

Nem szokványos blogbejegyzés. Feltettem nektek három fotót. Bár talán ingyen reklámot csapok ezzel, de még ezt is megérdemlik, annyira leleményes az ötlet. Azt azért nem árulom el, hogy Kolozsvár melyik utcáján fényképeztem. Könnyen lehet, hogy sokan láttátok már. Tudjátok, hol van? (Kattints rá, s megnő a kép.)

Grimus-csemege az alternatív rock vidékéről

március 4, 2010 - 10:37 | Zene kategória | 10 hozzászólás
Címkék: , , , , ,

Tény: családanyaként nem igazán klubokba járással töltöm az időmet, meg talán úgy is gondolom, jó néhány ősz hajszálammal túlságosan kilógnék a sorból… Pedig íme, megbizonyosodtam róla, hogy a kétségtelenül sok pelyva közt olyan gyöngyszemeket fedezhet fel olykor az ember, mint most teljesen véletlenül, tegnapi baráti beszélgetésen elhangzott fél mondat kapcsán. Szerencsére azért mesterségemhez (meg nememhez…?!) illően igencsak kíváncsi vagyok, így hát az este rákerestem – természetesen a világhálón, hol máshol? – erre a névre: Grimus. Aztán két órán át új zenét hallgattam… Nagyon szerencsés vagyok, mert bár életmódomból fakadóan mondhatni szinte „kerülöm” ennek lehetőségét, röpke egy év alatt a Lyra után most a Grimus talált rám. Sokan ismerhetik őket, de talán akad még hozzám hasonló “újszülött”, akinek újdonság lesz ez az újabb katartikus felfedezésem a mai zenében.

A Grimusban hat kolozsvári fiatal zenél-énekel együtt néhány éve, jártasabbak már sokszor hallhatták-láthatták őket a kincses városban, de énekeltek Bukarestben, Lengyelországban, Magyarországon és egyéb idegen vidékeken, Londonból egyenesen díjat is hoztak, felléptek már nagynevű együttesek koncertjein előzenekarként. Semmi sallang, nincs – tehetségbeli hiányosságokat pótolandó – minden-korábbit-túlszárnyaló-megbotránkoztató-csakazértis színpadi extra külsőség vagy megnyilvánulás, de annál több a lényeg. Az angol nyelvű szöveg rendesen „noir”, amilyen a világunk, ránk köszönnek a sorokból társadalmunk szörnyszülöttei, hűű, a javából. A zene pontosan, igényesen kidolgozott, nincsenek „befejezetlen” dallamok, és a részletekre is igencsak odafigyelnek a fiúk.

Már egy lemezük is megjelent, a dalok meghallgathatók tetszetős honlapjukon, a grimus.ro címen. Ugyanott olvashatunk az együttesről is, személyes hangvételű bejegyzéseikből kicsit megismerhetjük őket. Videóikat is megnézhetjük, olyan minőségű munkáról van szó, amiről, ha nem tudnám, hogy hazai, soha el nem hinném, hogy romániai együttes terméke. Az In a Glimpse például – ki gondolná? – csak itt, a kolozsvári Ecsetgyárban készült, igaz, egy Tudor Giurgiu rendezővel és egy kis brit produceri fűszerezéssel.

Kolozsváron legközelebb március 13-án, szombaton este 9 órától koncerteznek az Irish Pubban. Lehet, hogy itt az ideje az életmódváltásnak…?

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.
Entries és hozzászólás feeds.