Kolozsvári magyar napjaim

augusztus 14, 2011 - 11:50 | Kategória: Fesztivál | 14 hozzászólás
Címkék: Fesztivál, Kolozsvár, Kolozsvári Magyar Napok, koncert, városnap

Majd minden falunak van falunapja, legalábbis ott, ahol kicsit is jobban ad magára a közösség. Az utóbbi években, évtizedekben annyiszor hívtak mindenfelé, Kalotaszegtől a Mezőségig, főleg nyáron-ősszel, annyit és annyiszor írtunk már kollégáimmal együtt és felváltva a helybeliek közös mulatságairól. Hogy a virtuskodó versenyeken, gyerekprogramokon, főzőcskézéseken, sporton és táncházakon, bulikon, koccintgatásokon túl ilyenkor még valami más is ott csiklandozik-ágaskodik a szülőhelyükhoz ragaszkodók lelkében-elméjében-nevetésében-falunapozásában, az csak tavaly derült ki, amikor először szerveztek magyar napokat Kolozsváron.

Hitetlenkedő ámuldozással vártam augusztus közepét: lehetséges, hogy Kolozsvárt tényleg magyar fesztivál tölti be egy kerek hétig? Hogy ehhez megszületnek a hatósági engedélyek, elmaradnak a gáncsoskodások? Hogy mindehhez előkerül a pénz? S hogy ez a páratlanul változatos, sokszínű, mindenféle korosztálynak és világfelfogásnak számtalan érdekességet kínáló program hiánytalanul létrejön?

És bizony belaktuk a tereket és épületeket, feltártuk önmagunk és a más nyelven beszélők előtt egykori és mai közösségünk sajátosságait és a vénséges falak titkait. A sok tárlatra, könyvbemutatóra, ifjúsági programra, előadásra, családi rendezvényre, válogatott neveket és különféle stílusokat felsorakoztató tucatnyi koncertre hús-vér barátainkkal együtt velünk jött Dsida Jenő és Kós Károly, ott gyönyörködött a plakátokban Misztótfalusi (s elégedetten szagolgatta a friss Szabadság nyomdaillatát – ezt nem hagyhattam ki, na…), leste a kéklő gyalui havas alkonyatát Reményik, ebben a kolozsvári éjjelben ezúttal ránk ismert Áprily, miközben Bánffy Miklós keserédesen nyugtázhatta: bár megszámláltattunk, és nap mint nap még mindig sokféle értelemben darabokra szaggattatunk, azért ezúttal nem találtattunk híjával.

Az anekdotákkal tűzdelt házsongárdi sétáról szaladtunk a bábelőadásra, a néptáncról a jurtaállításra, a könyvbemutatóról a szerkesztőségbe, valahogy megpróbálni mindezt megírni, belesűríteni újságoldalakba, majd vissza az estébe, a sűrű estébe. Mindegyre ismerősök köszöntek rád, s hogy még sziruposabb-felejthetetlenebb legyen: rám még a gyermekkorom is, hiszen régóta külföldön élő húgom a távozása óta először lehetett itthon ráérősen, pontosan azokban a napokban.

Az én küzdelmektől tépázott városomban minden belvárosi kisutca megtelt szép élettel, hangulatos történetekkel, jó mondanivalóval, oldott jókedvvel, mindenkinek egyéni emlékeivel, miközben percenként születtek az új mesélnivalók, s csak úgy fecsegtek a kövek máról, múltról, meg nem is olyan régről, s holnapról. Hazaérkeztem, végre hazaérkeztem úgy igazán.

Máris itt a következő: elkezdődött, s hétfőtől egy egész héten át reggeltől estig többszáz helyen várnak téged, csak győzd szusszal és idővel. Mindenki tucatjával talál igazán neki való szórakozást. A fölöttébb megilletődött Mikó Imrével bort kóstolgathatunk az EME-nél, és vitázhatunk a róla elnevezett tervről, politikáról és közéletről, helytörténésszel megismerhetjük a város nyilvánvaló arcait, amelyek mellett csak úgy elrohanunk a hétköznapokban, gyerekeinkkel nemezelhetünk, agyagozhatunk, játszhatunk, zenélhetünk a romkertben, válogatnunk kell a könyvbemutatók között, lesz foci-kosárlabda s egyéb sport, lecsót főzünk-kóstolunk, fesztiválutcázunk a Farkas utcában, a kőszínház közelében maratoni utcaszínház lesz sötétedésig, operánk kiváló hangjai is felcsendülnek majd, várnak a koncertek délutántól estig több helyszínen is, eljön Charlie, Rúzsa Magdi, a Kolompos, Deák Bill és Benkóék, Kistehén és TransylMania, szól gitár és hegedű is, aztán a 100 Tagú Cigányzenekar húzza le a függönyt. (Itt a program.)

Van, aki egy hét szabadságot kért, sőt hazajön a kolozsvári magyar napokra. Megértem. Mert ott mocorog, suttog, éledezik és kiabál bennünk az érzés, örökhangulat: a város mindig részünk, és mi mindig részei leszünk tagadhatatlanul, akár itt élünk, akár a nagyvilágban.

14 hozzászólás »

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URI

Szép beszámolókat lehet olvasni,
nézni a képeket, filmeket, beszámolókat ,hozzászólásokat
a világhálón a Kolozsvári Magyar Napokról is
aminek a szervezéséért köszönet illeti Gergely Balázst,
Sánta Leventét, Zsigmond Ilkát és a többieket .
A piacot sikerült a sportcsarnok elé költöztetni,
ami furcsa megoldás azokután,
hogy korszerű vásárcsarnokok épültek városunkban a régi piacok helyén,
olyan igérettel, hogy ott az őstermelőknek is bíztosítanak asztalt.
A sportcsarnok környéke, no meg a stadionok
koncertek helyszínei kéne legyenek.
Ez még akkor is így van ha az új arénát
egy magánegyesület kizárólagos használatára szánnák,
ami furcsa dolog közpénzből épült létesítmény esetében.
Az elmúlt hét tanulsága az is,
hogy bármennyire is szeretnénk,
a fizika törvényeit nem változtathatjuk meg.
A Mátyás Király tér és a Farkas utca nem bír ennyi decibelt,
a hangosító szakemberek egyikének sem sikerült a megfelelő beállítás.
Az is látható volt pénteken és vasárnap,
hogy egy este egy előadó elegendő.
Sem a KnockOut- DeákBill,
sem a politikusok-Száztagú párosítás nem jött be.
A magam részéről szurkoltam alpolgármesterünk miniszteri kinevezéséért,
egy új alpolgármester jó lett volna,
így hogy a régi marad ő kell szorgalmazza a Főtér bár nem hivatalos,
de mindenki által használt elnevezésének hivatalossá tételét:
Mátyás Király tér .

Comment by sk— augusztus 24, 2011 #
Miért nem bír ennyi decibelt a Matyi-tér meg a Farkas utca? Netán megsérült valamelyik épület? Amúgy meg: voltak azért teljesen rendben lévő hangosítások is.

Comment by keditt— augusztus 24, 2011 #
“…Az jelenti a rangot
Hogy mennyire állat az autód
Mekkora mellű a nőd és hogy
Meddig bírod feltekerni
A kocsiban a hangerőt…”
(http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/4255/tankcsapda/mennyorszag-tourist-zeneszoveg.html)
Attól érezzük jól magunkat, hogy dübörögnek a főtéri házfalak este 11órakor?
Alpolgármesterünk nemrégiben azt nyilatkozta,
hogy a héttornyos városnapokkal csak az a gond, hogy rövid ideig tart.
Ezek szerint majd suliidőben is lesznek decibelek este 11-kor?

Comment by sk— augusztus 24, 2011 #
Gondolom, nem attól érezzük jól magunkat legtöbben, hogy dübörögnek a házfalak. De ez már csak együtt jár a koncertekkel, még a klasszikus zeneiekkel is, az operettel is, ezek meg együtt járnak a városnapokkal, akármilyen színűek azok. Az más kérdés, hogy netán még 11-kor is… Amúgy jut eszembe, a Farkas utcai és főtéri lakóknak senki se köszönte meg, hogy elviselték az egésznapos hangoskodást, pedig az nem lehet semmi. Köszönet!!

Comment by keditt— augusztus 24, 2011 #
Amikor a programot megláttam,
azt gondoltam együtt zenél majd
Yogi és Gyuri Deák Billel,
esetleg Máté András Levente a Száztagúval citerázik.
Ehhelyett Yogiék egy Deák Billre beállított színpadon kínlódtak úgy, hogy a KnockOut kezdési időpontjában
még DBB zenészek sétáltak
és veszekedtek a hangosítási szakemberrel.
Aztán meg este 23 órakor
Bill hangját lehetett hallani a Pata utcán.
Hasonló gondok voltak vasárnap is,
civilbe öltözött politikusaink
húzták a nóta helyett az időt.
A Főteret decibelekkel kihangosítani nem lehet
mivel annyira változatosak a házfalak,
nagyon sok irányba verődnek vissza a hanghullámok ezért a még nagyobb hangerő
ugyancsak kiszökik a térről.
Még azt is elhiszem, hogy ez csak engem zavar.

Comment by sk— augusztus 25, 2011 #
sk-nak igaza van. a nagy, otezer folotti koncerteknel kiszokik a hang a terrol. ez volt deak billnel is, meg a szaztagunal is. de lehet, hogy a tomeg falja fel a hangot. mindenesetre a szaztagut egeszen elvezni lehetett barmelyik utcabol. mig bent a tomegben semmit nem hallottal csak a politikusokat, a jokai utcaban a jardara leulve egeszen elvezheto volt.
“civilbe öltözött politikusaink
húzták a nóta helyett az időt” – ez teccik!

Comment by am— szeptember 2, 2011 #
senki nem ir arról, hogy mi tiltakoztunk, amikor a románok a decibeles koncertjeiket rendezték a sörfesztivál alatt!!kettős mérce??

Comment by droxin— szeptember 2, 2011 #
Az a bizonyos sörfesztiválos tiltakozás elsősorban nem a koncerteknek szólt, s a cikkben mindenféle illetékesek kifejtik, miért jó vagy rossz a koncert, jó vagy rossz a sörfesztivál, jó vagy rossz a közvéce a főtéren. Abban szinte mindenki egyetértett: nem magával az alkohollal, koncertekkel van a baj, hanem azzal, ahogyan ilyenkor belakjuk a teret.

Comment by keditt— szeptember 2, 2011 #
Edit velemenyenek vedelmeben: Deak Bill tenleg elvezhetobb a nagyobb hangerovel. En a Mocok utja elejen, de meg a Kossuth Lajos utca vegen sem hallottam semmit az egeszbol, a Monostor iranyaba nem “szokott meg” a hang. Aztan az elso sorokbol maximalis volt az elvezet.
A varos keleti iranyaba, amerre a hanszorok voltak allitva valoszinuleg jobban terjedt a hang, mert a varosnapokon is a Gyorgyfalvi negyed vegeben is halottam ejfel utan is az fellepoket.

Comment by Névtelen— szeptember 7, 2011 #
Kedves Anonymus
Az első sorokból maximális volt az élvezet
és ez elvezet bennünket kedvenceinkhez,
a politikusainkhoz,
hiszen vasárnap az első sorokat nekik tartották fenn
alighanem azért, hogy jól hallják a cimbalmot.
És, hogy most se szűnjön meg az a jószokásuk,
miszerint hátat fordítanak az őket megválasztóknak.
Ismét kiderült,
hogy Monostor egyesült falvai védett helyen van.
Volt polgármesterek szélárnyékában.
Edit véleményével én is egyetértek,
csupán néhány észrevétellel igyekszem kiegészíteni azt.

Comment by sk— szeptember 7, 2011 #
Anonymus nem ülhetett az első sorban minden alkalommal, ha hallotta (vagy nem hallotta) a hangot a Mócok útján és a Kossuth Lajos utcán. Amúgy “formális” nézőtér talán az operaesten és vasárnap volt csak, amúgy tombolós tömegben bulizott a nép. Ugye másról is szólt azért nektek is a KMN, mint a hangerőről???

Comment by keditt— szeptember 7, 2011 #
Milyen rég volt … Yogiék csapata, akkor még Kovács Lacival, nyitott egy másik kis zöldfülü rock zenekarnak az Equinox-ban, másszóval a Compact oroszlán barlangjában

A hangerõ minden koncert kulcseleme. A hallagató közönség spektruma széles és nagy a lehetõsége annak, hogy vagy így vagy úgy, sokaknak nem fog tetszeni bárhogyan is alakul egy buli. Ennek semmi köze sem a fizikához sem az etnikumhoz …

Emberek vagyunk az egészen. Tudom, hogy kicsi a világ de valahogyan el kell férjünk egymás mellett.

Zoli

Comment by Zoli— szeptember 23, 2011 #
szívem szerint szóltál… óóó, Babits

Comment by keditt— szeptember 23, 2011 #
Puszi neked is Edit

Zoli

Comment by Névtelen— szeptember 30, 2011 #